Ebben a részben:

• Hakata Tonkotsu Ramens
• Zoku Touken Ranbu Hanamaru
• Gakuen Babysitters

Hakata Tonkotsu Ramens ep 4.

Lol szegény robbanós srác. De a félszeműt tényleg sajnáltam. TvT

Huh most hogy belegondolok, szerintem ez az első anime ahol a 'gonosz' visszakapta azt amit csinált. Általában mindig megbocsát a főszereplő amikor vége az egésznek, frissítő volt látni hogy ez a barom megkapja amit érdemelt. :D

Lin és Banba meg egyre cukibbak, főleg amikor Banba a hátán cipelte Lint. :D (Meglepően nehéz leírnom azt hogy Banba. Bamba, Babna és Bnaba könnyebben megy a kezemnek. ^^")

Zoku Touken Ranbu: Hanamaru ep 4.

Fudou-ról nem igazán tudtam eddig semmit (a történetét nagyjából tudtam, de a személyiségével még nem találkoztam), úgyhogy jó volt látni őt. :D Kicsit idegesít a hamis részegsége (legalábbis ha jól tudom az amazake nem alkoholos), de amúgy cuki srác, és hálistennek még Hasebe is hamar megkedvelte őt. :3 De annak is nagyon örülök, hogy többet láttam Souzából és Jirouból. :D (Kitaláltátok már hogy milyen karaktereket szeretek már? Ha eddig nem sikerült volna összerakni a kedvenceimet: Kashuu, Midare, Souza, Jirou... Mondjuk nem ők a toplistám, de tényleg szeretem mindannyiukat, és ők követnek egy bizonyos trendet. TvT)

Apuci meg hazaért. :D Ahogy látom, minél öregebb egy kard, annál extrább. Mert tény, hogy pl.: Yoshiyuki meg Hasebe is furi, de azért nem annyira mint új karakterünk. De a táncjelenete nagyon jó volt, olyan szívesen megnéztem volna tényleges animációval. ToT

Hori-chan varázslata nagyon édi volt, és annyira örülök hogy Shishiou az a karakter aki mindenki szeret, és akit mindenki szeret, ő csak egy egyszerű, édes karakter. ^^

Emellett meg Samonji család a legjobb család. :thumbsup:

Gakuen Babysitters ep 4.

Ez mindig egyszerre édes és szomorú, tiszta hullámvasút végignézni egy részt. ToT

Haha, cuki volt az öregasszonyt és a babát együtt látni. :D

De miért ilyen szomorú ez a sorozat? Valahogy sikerül mindig olyan életszerűen megcsinálniuk ezeket a szomorú részeket. Lehet mert nagyon egyszerűek és csöndesek? Nem a szokásos hangos bőgés meg szenvedés mint a legtöbb filmben, ami az életben azért nem igazán történik meg.

De Kotaro sosem volt ennyire nyitott mint ebben a részben. :D Nagyon jó volt!