Ez a két anime megérdemel egy kiemelt helyet, viszont sajna nem tudok annyit dumálni róluk mint a TouRabu-ról vagy BokuAka-ról, úgyhogy kaptok egy kettő az egybent! Ez nekem is segít, mert nem tudom, hogy bírnék-e heti öt cikket... Haha... (Leginkább csak azért, mert célom, hogy minden cikk 500 szónál hosszabb legyen, de nem vagyok hozzászokva, hogy én ennyit írjak. TwT)

Shoukoku no Altair

Már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak a mangát, de sajnos abban az időben nem voltam elég jó angolból, hogy olvashassam, utána meg teljesen elfelejtettem, hogy létezik a dolog. Szerencsém, hogy csináltak belőle egy animét, mert sok jót hallottam róla, és szomorú lett volna, ha kihagyom.

Az első rész nagyon bejött nekem, kicsit féltem, hogy hogy oldják meg a rajzstílust, mert nem igazán animebarát a dolog, de sikeresen leegyszerűsítették úgy, hogy még szép legyen. Murase Ayu az egyik nagy kedvencem seiyuu-k között, úgyhogy ő egy nagy plusz pont a főszereplő irányába. De egyébként is sikerült már most megkedvelnem, főleg az öregemberrel való kapcsolata tetszik nagyon. :D A sólyom? sas? pedig nagyon menő, és valamilyen szintem elég morbid ahogy egy kissrác ráuszít egy rakat madarat az ellenségeire! (De azért remélem nem hagyja abba a dolgot ;) )
Nagyon nagyon kíváncsi vagyok mi fog történni a sorozatban, már most tudom, hogy itt rengeteg dolog történhet! Szeretem a jó politikával foglalkozó animéket (bár tény, hogy könnyen unalmassá tudnak válni (SnK lol)), úgyhogy szerintem jól el fogok merülni az anime világában.

Tetszik a törökös hangulat, kíváncsi vagyok mennyire pontosak a dolgok? Lehet megpróbálok rákeresni majd a dologra, de nem akarok egyenlőre spoilert... ^^

Ballroom e Youkosou

Úgy átlagban kedvelem a sportaniméket, úgyhogy elég pozitívan álltam ehhez az animéhez. Őszintén bevallom nektek, 3-szor is láttam az első részt, mert kiderült hogy egy kedvenc youtuberem engedélyt kapott arra, hogy japán előtt streamelje a részt, és neki annyira tetszett, hogy kétszer is megnézte... TwT De mutatja mennyire jó volt a dolog, hogy nem igazán untam meg harmadjára sem. :D

Legjobb ED a szezonban. Na jó, maga az ED elég egyszerű, de a dal nagyon nagyon tetszik nekem! * . * Valszeg csak Kalafina ér közel hozzá (Touken Ranbu ED), de Kalafina egyik kedvenc együttesem, úgyhogy nem csoda. Sajnos még nagyon védik azt a dalt, még a rövid verzió sincs fennt YouTube-on ahogy látom. :(

Tatara iszonyú cuki, és meg tudom érteni, hogy rossz lehet ha nem tudsz mit kezdeni az életeddel és nincs semmi amit igazán szeretsz csinálni. TwT Nekem szerencsém volt, hogy az egyetlen dolog amiben jó voltam iskolában (na jó, az egyik a kettőből) ugyanaz volt mint amit tanulni akarok egyetemen, de tény, hogy fogalmam sincs mit akarok kezdeni magammal suli után. Hálistennek már van egy hobbim amit nagyon szeretek, de ez is csak pár éve jött ténylegesen elő, előtte pedig csak kipróbáltam mindent ami jónak tűnt és beleuntam egy hónap múlva… TwT
Viszont a lányt meg a tanárt is megértem, hogy frusztráltak, mert úgy tűnt Tatara nem érti mennyi munka, hogy jó lehess valamiben (Ne tudjátok meg hányszor hallottam a szokásos: „Ó, de jó, hogy ilyen tehetséges vagy, én csak pálcikaembert tudok rajzolni!” Ja persze, csak tehetség miatt tudok rajzolni, véletlenül sem azért, mert az utóbbi öt évben szinte minden rajzoltam…). Viszont azzal nem értek egyet, hogy valaki nem próbálhat meg valami nehezet csak úgy kíváncsiságból. Nem kezdhet neki mindenki mindennek úgy, hogy 100%-ik komolyan veszi és mindent belead. Először ki kell próbálni, élvezni kell, és majd később az ember magától nekikezd komolyabban foglalkozni a dologgal. Régen öt évig mazsoretteztem. Maguk az edzések nagyon jók voltak, sok játékkal és rohangászással, ami az elsős énemnek nagyon jó volt, viszont a szüleim mindig próbáltak rávenni, hogy gyakoroljak, mert így sosem leszek jobb a többieknél. A probléma viszont az volt, hogy nem akartam jobb lenni a többieknél. Csak pár év után kezdtem ténylegesen komolyan venni a dolgot, és egészen addig irtózatosan utáltam gyakorolni.
Bocsi a sok háttértörténethez, de szerintem nélkülük nehéz érteni miért gondolok valamit jónak/rossznak. :D

Emellett pedig egy apró gondolat így a végére: Miért kell a 14(?) éves gyerekeknek egyedül kitalálniuk, hogy mit csinálnak majd a jövőjükkel? Nagy vágyam, hogy egyszer lássak egy szülőt aki leül és végigbeszéli a lehetőségeket a gyerekével, mert az anime szülőket vagy nem érdekli a dolog, vagy rákényszerítik a gyereket a legjobb sulira. Supportive parents ftw!
Komolyan, én nem is tudtam volna választani a sok gimi közül amikor annyi idős voltam… Nekem úgy lett megmondva három-négy suli ami jónak számított, aztán anya körbevitt, és együtt eldöntöttük melyik a legjobb közülük. Egyedül semmire sem mentem volna, remélem ez csak egy anime dolog, és ténylegesen nem döntenek egyedül sem a szülők, sem a diákok…